Városunk legrégebbi jelképe a kukorékoló vaskakas, melynek legrégebbi feljegyzése 1598-ból való, abból az évből, mikor Győr felszabadult a török megszállás alól.

Mikor a hatalmas oszmán had bevette a várost 1594-ben, a mai Dunakapu tér közepén álló Duna-bástya tornyára felkerült a török félhold, s egy vörösrézből készült szélkakas, hogy tudtul adja a világnak, ki uralkodik itt.

Minden győri számára jól ismert a jelenet, melyben az ambiciózus és nem kevésbé gőgös Szinán nagyvezír állítólag így kiáltott fel: „Amikor ez a rézkakas kukorékolni fog, és megtelik a kakas alatti félhold, majd akkor foglalják vissza a magyarok Győrt”.

A találékony és fifikás győri katonák csak az alkalomra vártak, hogy valóra váltsák a jövendölést. Mikor 1598. márciusának végén, egy holdtalan éjszakán néhány szpáhinak öltözött vitéz megérkezett újmódi robbanószereivel a fehérvári kapuhoz, eljött a pillanat.

Az utcákon véres csata zajlott és a janicsárok ismét nyerésre álltak, mikor egy helyi kiskatona – vagy egy cipészinas, ki emlékszik már? – felmászott a Duna-bástyára, és elkukorékolta magát.

A fejüket felkapó török harcosok pedig azt látták, hogy a felkelő nap kiegészítette a holdsarlót. Több se kellett a babonás oszmánoknak, úgy menekültek Győrből, hogy a lábuk sem érte a földet.

A kukorékoló érckakas és a bátor cipészlegény mellett ennek a történetnek nevekkel rendelkező hősei is vannak.

Mikor Győrt 1594 júliusában ostrom alá vette Szinán nagyvezír serege, az ország egyik legkorszerűbb és legerősebb végvárának számított. Ferdinand Hardegg védte a várat, aki egy évvel korábban már bizonyította rátermettségét, mikor Pálffy Miklóssal együtt Pákozdnál megverte a budai pasát.

A rangjában magas, katonai tehetségét tekintve alacsony Mátyás főherceg Esztergom alól Győr segítségére sietett, de mikor a törökök megtámadták szervezetlen és fegyelmezetlen seregeit, azokkal együtt elmenekült. Támogatása nélkül – hogy a további vérfürdőnek elejét vegye – Hardegg átadta a várat Szinánnak, s kezdetét vette Győrben a török uralom. A fontos stratégiai támaszpont elvesztéséért valakinek fizetni kellett, Hardeggből bűnbak lett, s kivégezték.

A korabeli forrásokból tudjuk, hogy a törökök állandóan élelemhiányban szenvedtek és portyáztak, megtámadva a nagyobb élelmiszerszállítmányokat. Dorbézoló életmódot folytattak, és ez lett a vesztük. Pecsevi Ibrahim török történetíró szavai is elmesélik, hogy sikerült Pálffy Miklósnak és Schwarzenberg Adolfnak visszahódítani a várost:

„A nép annyira az ivásnak adta magát, hogy közöttük egyetlen józan ember nem találkozott s ez okból a falakat nem is őrizték, még a kapusok sem aludtak a kapuknál. Ha beglerbégjük, vagy más valaki mondta nekik, hogy »ez véghely, itt őrködni kell«, elbizakodottan csak azt felelték: »Győr erős és híres neve van.« (…) Egy éjjel a Pálffy nevű átkozott néhány ezer gyalogost összegyűjtött s maga is egy-kétezer lovassal jött s a faágyút elrejtette és még saját katonáinak sem mutatta meg, s így hozták el Győr kapujához.

A mi kormányzóink gondatlansága folytán a várnak néhány fenyődeszkából készült kapuját becsukták, de sem a felvonóhidat nem húzták fel, sem másképp el nem zárták. Néhány hitehagyott hitetlen éjfélkor a kapuhoz jött; »őr! őr!« kiáltották s a kaputorony őre, egy inas, felébredvén, fejét a takaró alól kidugva, monda: »Kik vagytok?« Ezalatt a faágyút közel hozták.

»Pécsről élelmiszert hoztunk; az úton az ellenség utolért és futva, nehezen menekültünk meg; hogy itt ránk ne törjön, gyorsan nyisd ki a kaput, az élelmiszert vedd be a várba«, mondák. A fiú pedig válaszolá: »Elmegyek, a kapusnak hírt adok s a kulcsot elhozom.«

Ezen szóváltás alatt az ágyút tetszésük szerint közelhozták és elsütötték. Mihelyt a kaput betörték, a jelenlevő annyi ezer átkozott a várba ment. Benn a várban ki részegen, ki pedig ópiumtól bódultan gondtalanul feküdt. Mihelyt a balesetről értesültek, a hitetleneket két oldalról megtámadták, sőt egyszer már majdnem kiszorították őket, ámde az ellenség sok volt, emezek pedig: gondtalanok voltak.

Íme! egy erős vár ily módon jutott a hit ellenségeinek birtokába.”

Kevesen tudják, hogy a holdsarlón emberarc-ábrázolás látható, s hogy valaha a jelkép mindhárom része – a kettőskereszt, a hold és a kakas is, melyeket valójában csak a későbbi századokban kovácsoltak eggyé. Színesre volt festve, s 1872-ig állt az eredeti a Dunakapu téren, mikor állagmegóvás céljából a városi múzeumba került.