Apátúr-ház

Beccaria Virgil, a Lombardiából származó kereskedő volt a tulajdonosa az egyik épületnek, amely a mostani Apátúr-ház helyén állt, és szintén a város egyik legjelentősebb palotája volt. Ez az olasz sem volt akármilyen figura: a magyar nemességig és városbíróságig vitte, vagyonosságának és befolyásának mutatója pedig, hogy az Alsó-ausztriai Kamarának is kölcsönt adott, mégpedig 20.000 forintot. Hogy érezzük ennek az összegnek a nagyságrendjét, érdemes hozzátenni, hogy a XVI. századi Győrben ezen a környéken általában 15-25 forintért cseréltek gazdát a házak. A ma is látható barokk épület kilenc másik ház helyére épült. A Beccaria család mellett telektulajdonos volt még Nyéki Vörös Mátyás, helyettes nagyprépost és Benedikt Malatesta kapitány. A pannonhalmi főapátok a XVII. század második felétől fokozatosan vásárolták meg a telkeken álló házakat, majd 1741-ben Sajghó Benedek főapát kezdte el építtetni a mai palotát, melynek homlokzata a szabálytalan alaprajzú épület legrövidebb oldala. A pannonhalmi apátok és beszálló vendégeik azonban nem sokáig élvezhették új kúriájukat, mert II. József szerzetesrendekre és az általuk fenntartott intézményekre vonatkozó tisztogatóakciója Győrt sem kímélte. Ahogy a tér túloldaláról szedniük kellett a sátorfájukat a jezsuitáknak, úgy az apátok győri rezidenciája is megszűnt, az épület pedig a katonaságot szolgálta a rendeletet követő tizenhat évben. 1802-ben azonban Ferenc császár visszaadta a palotát a bencéseknek, amiből papnevelde, majd bérház, aztán internátus lett. Végül a városi múzeum helytörténeti gyűjteménye talált benne otthonra 1949-ben. Pincéjében nyílt meg 1966-ban a híres győri kályhásiparnak emléket állító antik cserépkályha-kiállítás, mely ma már önálló gyűjtemény a Fruhmann-házban. Az épület jelenleg sajnos nem látogatható, belső terei felújítás alatt állnak.