1727-ben gazdag rác kereskedők létesítették a török idők óta álló templom átépítésével a szerb ortodox templomot. A templombelső különleges értéke a copf keretezésű ikonosztázion, és az ugyancsak copf stílusú padok sora. A fallal körülvett, támpillérekkel erősített, egyszerű, szép arányú, barokk stílusú épület kertjében hívek régi sírkövei láthatók. Tornyát a II. világháború végén bombatalálat érte. A XX. században a templom elnéptelenedett, állapota folyamatosan romlott, ikonosztázát múzeumba szállították. A rossz állapotú, kihasználatlan épületet az 1995-ös felújítás mentette meg a pusztulástól. A Szerb Ortodox Egyház saját hívők hiányában a felújított templomot átadta használatra a görögkatolikus egyháznak. Közössége lassan, de folyamatosan gyarapszik, hagyományait híven ápolja.