Radó-sziget

Városunk egyik legromantikusabb csücske a Rába ölelésében fekvő 19.512 m² területű Radó-sziget, melyet a Belvárossal és Újváros városrésszel egy-egy híd köt össze. Ezek alkotják a Rába-kettőshidat, mely kelet-nyugati irányban kettészeli a szigetet. A két híd találkozásánál az 1938-ból származó emlékművet láthatjuk, mely városunk I. világháborúban elesett fiainak állít emléket. Itt állt 1892-1920-ig Kisfaludy Károly szobra, mely ma a Bécsi kapu teret díszíti. Kevesen tudják, hogy ez a zöld sziget a Belváros szívében, a Rába torkolatának közelében nem természetes képződmény. A győri vár ostroma idején készült metszeteken még nem szerepel. 1660-70 között épültek ide égetett téglából a győri vár elővédbástyái, melynek egykori falai gyönyörűen kivehetőek a sziget nyugati oldalán és déli csücskén. Itt, a sétány vége felé elhaladunk a győri születésű Sajó Károlynak szentelt emlékmű előtt. Ő is városunk egyik kevésbé méltatott tudós fia. Ő volt az egyik első magyar rovartudós, jelentős kutatásokat végzett a mezőgazdaság és kertészet területén, Magyarországon elsőként ismertette a szőlőperonoszpóra és a marokkói sáska elleni védekezés lehetőségeit, de úttörője volt az ökológiának és a természetvédelemnek is. A város tanácsa 1836-ban vásárolta meg a sziget északi részét, hogy azt ,,a város csinosításáért és édesgetéséért a közgyönyörködtetés helyévé tegye”. A szigetet csak Sétatérként emlegették, ez volt a hivatalos elnevezése is. Mai nevét a Rábaszabályozási Társaság volt igazgatójáról, Radó Kálmánról kapta. A sziget kicsivel nagyobb északi részének legészakibb pontján egy kis gyaloghíd ível át a Rába fölött, néhány méterre onnan, ahol a folyó szelíd halállal a Mosoni-Dunába torkollik. Ezt közelebbről is megszemlélhetjük, ha ezen a hidacskán átkelünk, majd jobbra fordulunk, s megkerüljük torkolatnál elterülő félszigetet. Folyóparti sétánkat folytathatjuk a Mosoni-Duna partján, folyásnak felfelé, úgy egy kilométeren át, majdnem egészen a Rábca-torkolatig. 1912-ben építtette a Rábaszabályozási Társulat az első kis gyaloghidat a mai helyén, melyet 1963-ban tönkretett a tavaszi jégzajlás. A mostanit még abban az évben a Vagongyár hídosztálya készítette. 1894-ben épült az első, vasszerkezetes Rába-híd, mely a Dunakapu térnél található Kossuth-hídra (Révfalusi híd) emlékeztetett. Azelőtt a népeket csónakokon furikázták át a szigetre és vissza. Képzeljük csak el, milyen látványt nyújthatott a sok kis csónak a színes ruhás, napernyős hölgyekkel és keménykalapos, frakkos urakkal, akik a kőszínház legújabb előadására igyekeztek. A hidat a többivel együtt felrobbantották a második világháború végén, s a hatvanas években adták át az újat.   Az első győri színház Szintén kevesen tudják, hogy itt, a sziget déli felén épült 1798-ban az ország első vidéki kőszínháza, melyet 1933-ban a mellette álló étteremmel együtt sajnos elbontottak. Az első győri fából emelt színház azonban már harminc évvel korábban megnyitotta kapuit a közönség előtt, így az első magyar színháznak számított (ha a pozsonyitól eltekintünk). A kőszínház épülete, melyet egy Reinpacher József nevű „kávés” úr építtetett, hányattatott sorsnak nézett elébe. A neoklasszikus, görög templomra emlékeztető épületet a XIX. század elején megvásárolta a város, így mikor pár évvel később Napóleon serege megszállta a várost, a színházba is beköltöztek: kaszárnyának és istállónak használták. 1839-ben nagyszabású felújításon esett át, de fekvéséből adódóan ki volt téve az elemeknek, s legalább minden második évben elöntötte az árvíz.   A Kioszk A mai Arany Szarvas Fogadó és Étterem helyén 1867-ben nyílt meg a favázas Sétatéri Kioszk, mely a korábbi sörcsarnok helyett hatalmas teraszával és zárt épületével szofisztikáltabb nyári mulatóhelyként szolgálta a győrieket, reggel öttől este tizenegyig. Volt reggeli, kávé, uzsonna, fagylalt, jeges kávé és mindennemű hűsítő ital, és „hetenként legalább kétszeri, fölváltva katona- és czigány-zene” – az 1867-es Győri Közlönyben a tulajdonos által feladott hirdetés szerint. A korabeli feljegyzések arra utalnak, hogy nagyobb élet és mozgás volt itt, mint a Széchenyi téren. Nőtt a város, nőttek az igények, a Győri Közlöny szavaival élve a régi kioszk „kényelmetlen és elégtelen” lett, így 1917-ben még nagyobb szabású, Szőke Imre által tervezett biedermeier stílusú Kioszk épült, mely már nem csak egyszerű kávéház volt. Emeletén az úri kaszinónak is helyet adott – melynek elhelyezése évtizedek óta központi kérdés volt a városban – de volt benne számos társalkodó helység, játékszobák, billiárd- és olvasótermek, így igazi éjjel-nappali szórakoztató egységként üzemelt. Ezt az épületet sem kímélte azonban a második világháború. Helyreállítása után újból vendéglő lett, majd többféle kulturális funkciót is ellátott, például otthont adott a Kisfaludy Színház kamaraelőadásainak, és a Megyei Könyvtárnak is. Az állagmegóvás azonban hibádzott, s 1970-re olyan rossz állapotba került az épület, hogy lebontásra ítélték, melynek kivitelezésében segítettek a szovjet csapatok is: ők robbantották szét.   Cziráky-emlékmű Az élményfürdőnek és strandnak otthont adó földnyelven magasodó vasbeton obeliszk a Cziráky-emlékmű, melyet 1913-ban emeltetett a Rábaszabályozó Társulat két évvel azelőtt elhalálozott elnökének, Gróf Cziráky Bélának és munkásságának emlékére. A főudvarnagyi tisztséget betöltő gróf tizenöt éven át irányította a Rába szabályozásának folyamatát. A Dunántúli Hírlap az avatásról szóló cikkében „győri Eifeltorony”-ként emlegeti a Zielinszky Szilárd által tervezett, és Melocco Péter által kivitelezett obeliszket. A szobrászati részét – többek között Cziráky gróf mellszobrát – Horváth Adorján készítette.