EXOSKELETON Finisszázs

Remeterák heterotópia

 

A kelet-közép európai régióban az 1970-es évektől kezdődő, Magyarországon az 1990-es évekre tetőző dezindusztrializációs folyamat maga mögött hagyta a szocializmusban kiteljesedett termelési ideológia számtalan egységét – gyárakat, gyárvárosokat, ipari blokkokat – és vele együtt a munkahelyeket, valamint a munkáskultúra intézményesült tereit is, mint például a munkásotthonok vagy művelődési házak. A hátrahagyott monumentális építészeti terek a jelenkor örökségeként számos releváns kérdést tesznek fel a bezárt gyárak társadalmi hatásairól és e hátrahagyott épületek jövőjéről, az építés és a nemépítés dilemmájáról, vagy a kapitalista gépezet működéséhez szükséges infrastrukturális igényekről, a gyors, cserélődő iparágakról és a természeti erőforrások kizsákmányolásáról.

Az "EXOSKELETON (Külső váz)" című kiállítás történeti megközelítések és visszatekintések mentén tárgyalja az ipari múlt építészeti és társadalmi funkcióit – különösképpen Győr iparváros kontextusában –, valamint spekulatív elképzeléseken keresztül tárja fel az ipari környezet és a 21. századi ember viszonyát. Milyen funkciói, minősége, jövője lehet ezeknek a tereknek? Kik használják most, kik fogják használni őket a jövőben? A természet veszi majd vissza őket, a rothadás vagy az enyészet lesz a sorsuk, vagy új szerepet fognak betölteni? Emberek, növények vagy más lények otthonául fognak szolgálni?

A kiállítás a győri Torulában valósul meg a useless galeri kurátorainak (Petrányi Luca és Solymár Fanni) szervezésében. A useless galeri tevékenységeire jellemző a művészet intézményesült tereiből való kilépés és a művészet kihívások elé állítása; leggyakrabban off-spacekben rendeznek kiállításokat, eseményeket. A Torula ebből a szempontból egy felemás tér, amely egyszerre off-space, hiszen egy használaton kívüli gyárépület, egyszerre pedig már egy 2017 óta működő, a művészet befogadására "intézményesült" tér. A Torula épülete a győri szeszgyár csupán rövid ideig (kb. 15 évig) üzemelő, de az ország első és legnagyobb takarmányélesztő gyára volt. A torula-élesztő a szeszgyártásban létrejövő melléktermék, amely metaforája lehet a művészetnek, amely sokszor alulmaradt, mellőzött a politikai és társadalmi térben. A kiállítás témájának alapját a jelenkori krízisekre reflektálva a művészet térfoglalása, és annak lehetséges jövőorientált gyakorlatai adták.

 

Kiállító művészek :
adO/Aptive, Buhera klub (SERESS Anna és ZSOLDOS Anna) + BORENICH Levente, Kateřina KONVALINOVÁ és Judita LEVITNEROVÁ, LŐDI Áron, PÁLL Tamás, Randomroutines (KASZÁS Tamás és KRISTÓF Krisztián), SZŐKE Eszter, TÓTH Márton Emil

 

A záróesemény egy kötetlen tárlatvezetéssel indul 18 órakor, majd ezt követően Porteleki Áron zenei performansza következik. 

Porteleki leginkább a magyar kísérleti és improvizációs szcénában dobosként végzett elmélyült munkájáról ismert, de táncházas brácsásként erős hagyományos népzenei háttérrel is rendelkezik, ezért zenei projektjei mindig is műfajokon és korlátokon átívelőek voltak. Számos zenekari és kollaborációs tevékenysége (Dorota, 12z, Decolonize Your Mind Society, Qiyan) mellett Áron előadó zenészként és zeneszerzőként is régóta dolgozik nemzetközileg elismert kortárs táncosokkal, koreográfusokkal.