Visszaút az időben

 

Rakovszky Zsuzsa gondolatai a kertről és a művészetekről

 

„Azt hiszem, van valami közös abban a késztetésben, ami a kertészkedésre, és abban, ami az írásra vagy festésre ösztönöz. Fáradozni annak érdekében, hogy valamit létrehozzunk, ami addig nem volt, és az öröm – talán a legnagyobbak egyike –, ha sikerül, ha nagyjából olyan, amilyennek elképzeltük, vagy éppenséggel valami váratlan mutatkozik meg a munka – szó szerinti vagy átvitt értelmű – gyümölcsében, amit addig nem sejtettünk előre, valami több, mint amire számítottunk. És milyen öröm az is, ha a zöldségbolt helyett elég kimennünk a kertbe valamilyen gyümölcsért, zöldségért vagy fűszernövényért, a büszkeség, hogy – legalábbis részben – önállóan tudunk gondoskodni magunkról és a szeretteinkről, hogy valamelyest függetleníthetjük magunkat a külvilág változásaitól, amelyeket nem tudunk befolyásolni. (Már amelyiktől, persze: az időjárás vagy a kártevők percek alatt tönkre tehetik, amit sikerült létrehoznunk, de hát az aggodalom is hozzátartozik a dologhoz. Akit-amit szeret az ember, azért aggódik.) És ami talán a legfontosabb: mindegy, hogy íráson, festésen, zenén vagy kertészkedésen keresztül, de az a lényeg, hogy kapcsolatban legyünk valami magasabbal, hogy részese legyünk, méghozzá tevékeny részese, valami magunknál nagyobbnak.

Egy ideig volt nekem is saját kertem, és máig hiányzik: ma már csak cserepes növényekből álló, jelképes kertem van. De talán még egyszer…”