Az ősi Mexikó piramisai között

Gyarmati János muzeológus, Néprajzi Múzeum, Amerika-gyűjtemény:
Az ősi Mexikó piramisai között

Az ősi Mexikó és Guatemala egyik legmarkánsabb kulturális sajátosságát a templompiramisok jelentik. Ott vannak a hatalmas romvárosok főterein, de megtalálhatók kicsiny eldugott településközpontokban is. Előfordulnak 60-70 méteres magasságot elérők, de palotaegyüttesek belső udvaraiban akadnak mindössze egy-két méteresek is.

Az ősi mexikóiak “piramismániája” mögött az a hiedelem rejtőzik, hogy az általuk szentként tisztelt hegyek jelentik az élet forrását. Azok rejtik az élelemnövények magjait, onnan erednek a folyók és emelkednek fel az esőfelhők, és ott élnek őseik is. Ezeket a mitikus hegyeket helyezték át szimbolikusan településeik főtereire, tetejükre templomot építettek, belsejükbe vagy a lábukhoz áldozatokat helyeztek és oda temették el uralkodóikat. És egyáltalán, ezeket tekintették a világegyetem központjának, amelyekből a gyakran kukorica formájában ábrázolt világfa sarjad.